Kétség sem férhet hozzá: tanulnom kell.

Az egyik nagy író épp cikkeket ír. Alaposan megnéztem, használja az egyszerű magyart.
Talán elfogultság, de nekem az, amit Liyiék forgatnak...

Sátorról sátorra jártak, sötétben. Mert a sátor sötétben nem látszik.
De ha látszódna is, olyan éneke lenne... na, megint itt egy sor. Újat kell írni.

Kicsit elmélázok, téma? Ugyanaz. A táncos és a másik táncos.
Mert a részvételben ott van, hangzatos szavak.


Megálltam, megfogtam, amit kellett. Szép, hangulatos este volt.
Ad egy különös ízt, hogy a második felvonás lemaradt. Egy darab ütem, annyi
maradt meg nekem.


S közben állok a vízparton, kezemben sóhajokkal és nem értem.
Biztosan sokkal többet kellene néznem, biztos keveset láttam.

S egy ugrással, odaszökellni, ahol lenni kell.


Szökkenni, ebben biztos elég a karakter. Lángolóan, ahogy kell.

S megint, ahogy apró darabokat összerakok, megint nem értem.

11:55

Megzavarhatnám apró beszélgetésekkel is...
Egy reggeli köszöntéssel talán épp jó lenne.

Még a múltkor eldöntöttem valamit.
Határozottan emlékszem, hogy valami volt.

Így, ez a határozottságom, mely nem hasonlítható semmihez
arra enged következtetni, hogy mégis.

S itt, megállok. Apró szünetek, zavarok, gondolkodások,
kigondoltam.


Ki gondolta volna?

Megint egy hosszas, de semmiképp: és nekem.

S akkor, magabiztosan és még mindig határozottan.

11:59

Ádám ihlette Coboly hangzás
Írta: Coboly