Ahogy bandukoltam haza, éreztem valami különöset.

Nyilván meg kell tenni, amit meg kell: ketten, egy pohárral.
Mikor van valami értelme, ha nem most?

S szépen, ívelten, aprólékos teendőket csokorbafűzve.

Csak elgondolkodtam egy kicsit:
ha nem most, akkor mikor?


Egy térben és időben terjengő, burjánzó: jaj, de jó?

Jobbat gondoltam ki: ebben van valami.



Lityiékkel régen találkoztam: régen találkoztam.
Ma már elvétve botlok rájuk a fűszálak között. Pedrem bajuszomat:
semmi értelme.

Lógatom lábamat, s gondolok nagyokat. Még nagyobbakat kellene gondolni.
Nem gondolok eléggé erősen.

S, mint egy kellék, lapul zsebemben az igazság. Papírra vetett finom,
redőzött, alig látható agyi tevékenységek.

Alig látható, hogy írok... lerázó szövegek hada, kicsit elég már
a "hagyjál békén"-ből.


Nyolc évesnek tűnik, s nagyon nincs helyén a diagnózis. Aki felállította ugyanis,
nem közelíti meg szellemi igényességben a hatot.

S, aki hat-hét éves körüli, szorgalomban alig közelíti meg a harmincat.

Húsz évesen nem tudom, hogy mit csinálok: ha jól sejtem, harminc leszek.
Eléggé gyatra perspektíva egy húsz évesnek.

HUSZITA-MOZGALOM

Talán a csehekre jellemző... nem járok utána. Lityiék most agyba-főbe történelmeznek,
elnyomva a mát. Nyerő csapattal tarol a többi, társulati alkatrész.

Csak nekem maradt meg egyetlen kellékként a képzelőerő. Tibuszt csodálom, e
majdhogynem kitalált alakot. Mikor Zs. rátalált Z-re, még nagyon hangulatos este volt.


Emlékszem, egy házibuliba invitáltak, én majdnem igent mondtam, majd letanítottam
a hetet. Nálam lehetett felelni, szájkaratézni, majd este nyolc után nyugovóra térni.

Van egy szigorú, táblázatszerű életmód, ami szerint élek.


Nem azért, de sokkal több mondanivalóm is lenne, de nem férek bele az életembe:
kell tenni azt, kell tenni ezt, de leginkább imitálni kell, hogy élek.

Mikor minden sürgős és sürgőstelen dologgal megvagyok, számhoz közelítem az epret.
Csakúgy, mint múlt vasárnap, vagy vasárnap előtti napon.

Egy nagy málnásban képzelem az életet, szövöm gondolataim finom, rendezetlen fonalát
egyenletessé és rendezetté. És közben epret eszem.

Mert Zs. és Z. összeillenek. Ha nem, akkor nem értem.

Budapest, 2018. november 10. - 14:19 -

Coboly írása
Eredeti szöveg: Litván Ádám