Tibusz egy rendkívül érdekes ember: az volt tíz éve.
Azóta se láttam nála érdekesebbet.

A party után fogtam magam és önmagammal időztem.
A sör keserű íze kijózanított: kellene valami,
néztem a több deci sör imbolygását és jutottam valamire.

Valamire, aztán büszke leszek. S tudni fogom, ki vagyok.


Kihajtottam kabátomat. Gondosan jobbról-balra, majd pedig,
kis hezitálás után balról-jobbra. Megigazítottam az elmaradhatatlan
csokornyakkendőmet. Köszöntem Misinek, miért ne tettem volna?

Meg is néztem magam a tükörben. Lekaptam a borostámat, megdícsértem
a vállamat: még mindig jól nézek ki. Ha lehet, még ennél is jobban kinézni.

Fizikailag lehetlen ugyanis engem lekörözni, a feleségem nádszál karcsú,
termete arányos, szemei elragadóak: ezt leutánozni képtelenség.

Hát így vagyok szép, ennyi idősen is.

Leugrottam a partra, kicsit találkoztam Lityiékkel, hánytam és vetettem,
megint odahánytam, megint vetettem. Valami sátorról beszéltek
bőszen, nem is értettem pontosan.

Én meg, részletgazdagon elkezdtem hímezni: az egyik pasi kezébe raktam a tűt,
a másik kezébe pedig az ehhez kapcsolatos összes kelléket.

Szem nem maradt szárazon, annyira gyönyörű munka volt.


Miután nem találtam semmi érdekeset, egy könnyed táncost
ábrázoló képre meredtem. Szerteágazó... ezt ismételgettem magamban.

Ez egy korábbi beszélgetés alkalmával történt, semmi érdekes.
Újabb korty és megyek.

11:39

Li tván Ádám Írása Után
Írta: Coboly