Kétség sem férhet hozzá: tanulnom kell.

Az egyik nagy író épp cikkeket ír. Alaposan megnéztem, használja az egyszerű magyart.
Talán elfogultság, de nekem az, amit Liyiék forgatnak...

Sátorról sátorra jártak, sötétben. Mert a sátor sötétben nem látszik.
De ha látszódna is, olyan éneke lenne... na, megint itt egy sor. Újat kell írni.

Kicsit elmélázok, téma? Ugyanaz. A táncos és a másik táncos.
Mert a részvételben ott van, hangzatos szavak.


Megálltam, megfogtam, amit kellett. Szép, hangulatos este volt.
Ad egy különös ízt, hogy a második felvonás lemaradt. Egy darab ütem, annyi
maradt meg nekem.


S közben állok a vízparton, kezemben sóhajokkal és nem értem.
Biztosan sokkal többet kellene néznem, biztos keveset láttam.

S egy ugrással, odaszökellni, ahol lenni kell.


Szökkenni, ebben biztos elég a karakter. Lángolóan, ahogy kell.

S megint, ahogy apró darabokat összerakok, megint nem értem.

11:55

Megzavarhatnám apró beszélgetésekkel is...
Egy reggeli köszöntéssel talán épp jó lenne.

Még a múltkor eldöntöttem valamit.
Határozottan emlékszem, hogy valami volt.

Így, ez a határozottságom, mely nem hasonlítható semmihez
arra enged következtetni, hogy mégis.

S itt, megállok. Apró szünetek, zavarok, gondolkodások,
kigondoltam.


Ki gondolta volna?

Megint egy hosszas, de semmiképp: és nekem.

S akkor, magabiztosan és még mindig határozottan.

11:59

Ádám ihlette Coboly hangzás
Írta: Coboly

Tibusz egy rendkívül érdekes ember: az volt tíz éve.
Azóta se láttam nála érdekesebbet.

A party után fogtam magam és önmagammal időztem.
A sör keserű íze kijózanított: kellene valami,
néztem a több deci sör imbolygását és jutottam valamire.

Valamire, aztán büszke leszek. S tudni fogom, ki vagyok.


Kihajtottam kabátomat. Gondosan jobbról-balra, majd pedig,
kis hezitálás után balról-jobbra. Megigazítottam az elmaradhatatlan
csokornyakkendőmet. Köszöntem Misinek, miért ne tettem volna?

Meg is néztem magam a tükörben. Lekaptam a borostámat, megdícsértem
a vállamat: még mindig jól nézek ki. Ha lehet, még ennél is jobban kinézni.

Fizikailag lehetlen ugyanis engem lekörözni, a feleségem nádszál karcsú,
termete arányos, szemei elragadóak: ezt leutánozni képtelenség.

Hát így vagyok szép, ennyi idősen is.

Leugrottam a partra, kicsit találkoztam Lityiékkel, hánytam és vetettem,
megint odahánytam, megint vetettem. Valami sátorról beszéltek
bőszen, nem is értettem pontosan.

Én meg, részletgazdagon elkezdtem hímezni: az egyik pasi kezébe raktam a tűt,
a másik kezébe pedig az ehhez kapcsolatos összes kelléket.

Szem nem maradt szárazon, annyira gyönyörű munka volt.


Miután nem találtam semmi érdekeset, egy könnyed táncost
ábrázoló képre meredtem. Szerteágazó... ezt ismételgettem magamban.

Ez egy korábbi beszélgetés alkalmával történt, semmi érdekes.
Újabb korty és megyek.

11:39

Li tván Ádám Írása Után
Írta: Coboly

InterPara

Nem alapítvány, nem cég: szenvedély.

Viszont olyan alapíttvány, amit mindnyájan szeretünk:
felszabadult, sokféle és

még cirill betűkkel is ékesített.


Az INTERPARA az a közeg, ahol jól érezzük magunkat:
különféle műsorok, különféle embereknek.

10:59

Megtalálod a YouTube nevű videómegosztón:
www.youtube.hu.

Utána a keresőbe beírod, hogy:
InterPara.

Miután ezzel megvagy, találkozhatsz:
Gudenus Géza Csütörtök,
Hörcher László Szinte összes
Kukta Elvira Júlia Januárban
Gudenus Géza

Rendkívül egyedi, rendkívül érdekes.

11:03

Pub's Culture

Október 19., 8:44 · 

Restro Puskin, 2018.10.18.
1. Dr. Gudenus - 54 pont (3)
2. Harmadik - 53 pont (9)
3. Még Kitaláljuk - 48 pont (2)
Esze-mentek (1), Longlépés (5), Szerintem Legyen C (3), Agymenők (0), Migrénes ebihalak (1), Sutyi (bk), Formatex (0),

A 6. fordulóban 10 lelkes csapat töltötte meg a küzdőteret, a végjáték nagyon szoros volt. Jártunk Sacramentoban, aztán romok iránt érdeklődtünk. Előkerült egy csomó film és játszottunk Ultimate-et is. A zenei blokkban Sztravinszkijt játszott Kőhalmi Zoltán, végül Klárikákkal kerestük a Kós Károly teret Kispesten. Gyertek játszani a jövő héten is.

Október 21., 13:00 

minden stimmelt, csak hát az volt a gond, hogy Tibusz a sátron kívül volt, nem pedig belül… ezt meghallva egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy a jobb vagy a bal öklömmel húzzak-e be neki egy akkorát, amivel megszakítom a folytonosságot a feje és a teste között, aztán végül arra jutottam, hogy – jó házigazdához méltóan – nem lenne szerencsés, ha elrontanám a hangulatot – így úgy döntöttem, hogy csak nevetek rajta. Aztán lehuppantam a fűre – Tibusz mellé – én is teázni. Az egyre erősödő Nap hatására megszabadultam az ingemtől – görög félistenhez hasonlítható felsőtestem láttán Tibusz megkérdezte, hogy heti hányszor szoktam kondizni. Mondtam neki, attól függ, mit nevezünk kondizásnak – a söröskorsók emelgetését, vagy azt a bizonyos tevékenységet, amikor lányok és fiúk együtt izzadnak? – Ezzel finoman utaltam arra is, hogy inkább Mentával hancúrozott volna – ahelyett, hogy összehányja a sátrat… közben nejem előállt azzal az ötlettel, hogy menjünk el kirándulni a környező hegyekbe – zseniális gondolat! – mire ezt kimondtam, Lityiék már be is jelentették, hogy sajnos ők nem tudnak velünk tartani, mert dolguk van. Lukullusz is közölte, hogy sajnos neki is távoznia kell most köreinkből – erre megkérdeztem tőle, hogy hogy fogja így elvenni a Mentát feleségül – sajnos azt majd máskor kell megoldanunk – válaszolta. Gyere holnap is! – mondtam neki búcsúzóul. Amennyien még maradtunk, lassacskán útra keltünk – vittünk magunkkal fémpoharakat, no meg persze néhány üveg elmaradhatatlan „Szent Pityeszt”. Tibusz és a „csajok” elöl haladtak, én pedig az unokaöcsémnek hátul kullogva osztottam az észt – amiből aztán (lelki) fröccsözés lett. Megosztottam vele fiatalságom legfájdalmasabb időszakát, amikor is mialatt a seregben voltam kénytelen rohadni, elhagyott az akkori barátnőm. Van is egy festményem ebből az időszakból, mely mellesleg másfél lepedőért kelt el kb. 10 évvel ezelőtt – egy dőlő fázisban lévő szürke vödröt ábrázol az éjszakai égbolton. Nagyon belemerültem a révedezésbe… közben nejem hátrajött azzal, hogy úgy látja, hogy Tibusz rányomult kisebbik lányunkra, Zsályára – ketten nagyon elhúztak ott, elöl. Ennek érthetően nem örültünk, hiszen Zsálya még kicsi. Egyre jobban dühít ez az ürge – telehányja a sátramat, Menta nem kell neki, Zsályát viszont megrontja. Valamennyien felzárkóztunk Tibuszékhoz, és én diplomatikusan megbeszéltem Tibusszal, hogy a következő tisztásnál különválunk – én az otthoniakkal visszafordulok, ő meg az unokaöcsém pedig onnan kimegy a vasútállomáshoz. Miután búcsút vettünk tőlük, Tibusz még visszakiabált, hogy legközelebb a Menta hívja el az egyetemről az osztálytársnőit. Erre azt mondtam neki – próbálva megőrizni a higgadtságomat –, hogy az rendben van, hogy a Klasszika filológián enyhén szólva túlsúlyban vannak a lányok, de nem árt, ha felkészülsz arra, hogy – ahogy Menta sem –, azok a könyvmolyok sem tipikusan a leendő szex-szimbólumok egyikei. Erre azt válaszolta, hogy akkor én hozzak majd csajokat. Meglesz – csak majd add meg a paramétereket! – feleltem. Meglehetősen fárasztó, de ugyanakkor tanulságos napok vannak most már végre tényleg mögöttem… na jó, megnézem, hogy otthon vagyok-e, aztán meg nézek egy kis poreszt.