Egy nő arca
Az arcomat szántó barázdák örök lenyomatok,
Egy életre hozzám nőttek, mindegyik én vagyok.
Sírás, nevetés, düh, öröm és fájdalom,
Rám íródott a múltam, de büszkén vállalom.
Egy életre hozzám nőttek, mindegyik én vagyok.
Sírás, nevetés, düh, öröm és fájdalom,
Rám íródott a múltam, de büszkén vállalom.
Finom gyűrődések szántják mosolyom vonalát,
Vidám szarkalábak őrzik éveim lenyomatát.
Homlokom viseli az aggódás csíkos terheit,
Szám szélén apró gödrök a nevetés perceit.
Vidám szarkalábak őrzik éveim lenyomatát.
Homlokom viseli az aggódás csíkos terheit,
Szám szélén apró gödrök a nevetés perceit.
Tiltakozhat saját arca ellen, ki akar,
Boríthatja maszkkal, mi ápol és eltakar,
Locsolhatja titkos hegyi forrás vizével,
Hullámzó víz marad minden ízében:
Boríthatja maszkkal, mi ápol és eltakar,
Locsolhatja titkos hegyi forrás vizével,
Hullámzó víz marad minden ízében:
De egy igazi nő arca mindig őszinte marad,
Szavak nélkül súgja meg azt is, mit a szó tagad.
Bőrszínű vászonra festi a valóság képét,
Megmutatja a sokat megélt nő igaz lényét.
Szavak nélkül súgja meg azt is, mit a szó tagad.
Bőrszínű vászonra festi a valóság képét,
Megmutatja a sokat megélt nő igaz lényét.
Vállald Te is bátran, aki vagy s akivé lettél,
Minden kalandot és vihart, min keresztülmentél.
Arcod élő emlékkönyvként őrzi a múltat,
Míg egy álarc csak hazugság mögé bújtat.
Minden kalandot és vihart, min keresztülmentél.
Arcod élő emlékkönyvként őrzi a múltat,
Míg egy álarc csak hazugság mögé bújtat.
Írta: Siklós Katalin
Beleírt huncut
Coboly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése